Nem tudod megvédeni magad azzal, ha elszigetelődsz, ha elzárod magad mindattól, ami át akar menni rajtad. Sőt! Egy idő után azt veszed észre, hogy torzul a valóságod és már senki-semmi nem tud megérinteni. Én magam is próbálkoztam ezzel, ezért is merek róla írni. 
A változáshoz meg kell nyílni, közelebb kell lépni, merni kell újra és újra lemeztelenedni akkor is, ha rengeteg sérülést szereztünk a múltban. Intimitás nélküli kapcsolatokban NEM lehet gyógyulni.
Elméletben hiába tudsz egy csomó dolgot, hiába vagy mestere a tudásnak, esetleg tanítod is, ha közben a gyakorlatban nem tudsz mélységes kapcsolatokban feloldódni, ha nem mered megmutatni az ÉRZELMEIDET, a gyengeségeidet, a félelmeidet, az árnyék-részeidet, a vadállataidat, legyenek bármilyen félelmetesek is.
Persze ez kockázatos, ehhez kurva nagy bátorság, önszeretet, bizalom, hit stb. kell, illetve le kell tudni győzni az újabb sérüléstől való félelmeket, lebontani azokat a falakat, amiket ki tudja hány év, évtized, évszázad óta építesz magad köré, védelem gyanánt.
Semmit nem ér a tudás, ha a gyakorlatban nem tudod megélni, nem tudod működtetni, ha állandóan védekezel, elzárkózol, megmagyarázol, elméletek mögé bújsz.
A gyógyuláshoz mélységes, intim, közeli kapcsolatok kellenek (nem csak a Szerelemben). 
SzB
Kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/1829656094823229/
.png)
.png)
_optimized.jpg)
