Tanítani kell, hogy az tud igazi értékek mentén kapcsolódni, aki már megtanulta önmagát értékelni, aki megismerte már önmagát, aki felfedezte magában már, hogy először önmagamban kell teljessé válnom ahhoz, hogy kapcsolatokban is az legyek, és hogy életre hívjam az önmagában is teljes társaimat.

A másik ember nem a másik felünk. Amíg ezt gondoljuk, hisszük, keressük, addig mi nem vagyunk egészek, ezért csak félmegoldásokat hívunk életre.

Tanítani kell, hogy az ÉN, a TE és a MI 3 KÜLÖNBÖZŐ minőség, családi kapcsolatokban, párkapcsolatokban, barátságokban, lélekkapcsolatokban is (!), még akkor is, ha évezredek óta azt a tudattalan programot futtatjuk, hogy az ember társas lény, MINDENÁRON NEM SZABAD KAPCSOLÓDNI.

Nem szabad bármi áron, nem szabad önmagam feladása árán, nem szabad értéktelenség mentén, nem szabad beteges - szimbiotikus - függőségi mintákba kapaszkodva és még lehetne sorolni tovább.
A minap megkérdeztem egy Mérleg napjegyű ismerősömtől, “hogy van?”Ezt válaszolta: “jól vagyunk.”

Nem tudunk különbséget tenni az Én, a Te és a Mi között, és csodálkozunk, hogy nem találunk önmagunkra, nem találjuk a kölcsönösen emelő társakat, és hazudunk magunknak, és másoknak, a "beteges" kötődési mintákkal pedig taccsra tesszük önmagunkat és a másikat is.

Erőltetjük, nehogy egyedül kelljen lennünk, hisz mit is kezdenénk önmagunkkal, hova is meneküljünk önmagunk elől?!


Tanítani kell, az egyedüllét vezet a méltó kapcsolatokhoz, a szimbiotikus - beteges - függőségi minták ideje lejárt.


Aki önmagában teljes és egész, jó esélye van arra, hogy kapcsolatokban is kiteljesedjen. 

SzB

(Az írás 2021. november 7-én született.)