A másik emberből annyit látunk - értünk - tapasztalunk, amennyit önmagunk teljességéből, tehát ha leragadunk egy múltbéli negatív tapasztalatnál, valójában a saját önismeretünket gátoljuk, azzal hogy beskatulyázunk embereket, a saját nézőpontunkat és teljességünket korlátozzuk.
 
Nem tudhatjuk, a másik ember épp milyen vihart - nehézséget - tanítást élt át, amikor a negatívat tapasztaltuk róla, ezért ha a kapcsolatunk rövid ideig tartott vagy felszínes volt, higgyük már el, hogy az embert mélységeiben nem ismerjük, ezért minden ítélet - elutasítás - megbélyegzés - kizárás stb. valójában rólunk szól.
 
Aki másokat beskatulyáz, valójában önmagát zárja el attól, hogy észre vegye, megtapasztalja önmaga teljességét, amihez olykor az árnyoldal, a démonok, a vadállatok is hozzátartoznak, a másik ember csak visszatükrözi, mivel nem akarunk szembenézni, mit nem akarunk tudatosítani, elfogadni, integrálni (önmagunkban). 🙂
 
Kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/1970393578757165/
 
SzB