Általában olyan Nőbe és Férfibe szeretünk bele, olyan emberekhez vonzódunk, akik beleillenek abba a mintába, amit az őseinktől hozunk, akik mellett felszínre kerülnek azok az ÉN-részeink, amikre magunktól nem látunk rá.
 
Nagyon sokan jövünk olyan diszfunkcionális családból, ahol a Női felmenőink túl voltak terhelve, ahol ők vitték a családi terheket, ők voltak a problémamegoldók, sokszor nehéz fizikai munkát is végeztek, földeken dolgoztak, hogy működjön az élet. A Férfiak pedig megszokták, hogy a Nő majd mindent megold, hisz ezt látták az édesanyjuktól, nagyanyjuktól, aki menedzselte a családot, az életet. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Férfi nincs túlterhelve, csak máshogy.
 
A legnagyobb nehézség, hogy NEM LÁTJUK EGYMÁST.
 
Pontosabban nem annak látjuk egymást, amik vagyunk.
 
Ez azért is van, mert sokszor már mi magunk sem látjuk azt, akik valaha voltunk, annyira lemondtunk arról az életről, amiről álmodtunk.
 
Nem merjük elengedni a hétköznapok taposómalmát, feladatait, különben összeborul a család, a háztartás, a gyereknevelés, a megélhetés.
 
A Nő és a Férfi nem kapja meg azt a figyelmet, amire vágyik és ezzel egyre távolabb kerülnek egymástól.
 
Sokszor nem azért távolodunk el, mert nincs szeretet.
 
Hanem mert annyira fáradtak vagyunk, hogy nem látjuk magunkat és egymást.
 
Nem látjuk, hogy mennyire túl vagyunk feszítve és a másik is túl van terhelve, a feszültség pedig egyre nagyobbra nő.
 
Mindenki a másiktól várja, hogy észrevegye a terheit, a hiányait, a sérelmeit, a viták és a csendek mögötti valóságot.
 
Mindenki arra vágyik, hogy valaki megtartsa. Hogy valaki igazán figyeljen rá. Hogy fontos legyen. Hogy a másik megölelje, megsimogassa, hogy azt érezze, különleges. Hogy a másik enyhítse a nehézségeit. A Nők és a Férfiak is erre vágynak.
 
És épp ez tűnik el a hétköznapi rohanásban, a zajban, a futásban, a pénz hajhászásban, a családi terhek viselésében és egy idő után a távolság már áthidalhatatlan.
 
A Kapcsolat nem magától működik.
 
Nem azért, mert megtalálod az igazit, hanem azért, mert nap mint nap úgy döntesz, hogy dolgozol magadon és a Kapcsolaton.
 
Nap mint nap úgy döntesz, hogy nem a mintáid és vakfoltjaid irányítanak, hanem a szeretet, az elfogadás, a megbocsátás, nap mint nap úgy döntesz, hogy hajlandó vagy változni és változtatni, engedni és elengedni, nap mint nap úgy döntesz, hogy a Kapcsolatot választod.
 
A Kapcsolatban derül ki valójában, mennyire vagy megdolgozva érzelmileg, mennyire vannak megdolgozva a hozott mintáid, mennyire vagy tudatos a vakfoltjaidra, mennyi kitartás és szeretet, alázat és rugalmasság, megengedés és megbocsátás stb. van benned.
 
Kapcsolati sérüléseket csak Kapcsolatban lehet gyógyítani, ehhez nap mint nap a Kapcsolatot kell választani akkor is, ha rengeteg konfliktussal és tanítással jár. 🙂 Gyakorlat teszi a Mestert!
 
SzB
 
 
✨Az oldal teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. Az írások csak pontos hivatkozással és szerzői névvel terjeszthetők.✨
Köszönöm, ha tiszteletben tartod!