Ugyanis nem mindegy, ha reggel kinézek az ablakon, milyen látvány fogad, nem mindegy, hogy a kutyát aszfalton, vagy tó parton járva sétáltatom, nem mindegy, hogy autógőzt, vagy tiszta erdőillatot szívok a tüdőmbe. Radikális döntéseket kellett hoznom, melyek a külső világomat is megváltoztatták.
Nem elég meditálni, nem elég megtanulni és alkalmazni különböző alternatív technikákat, nem elég elutazni Egyiptomba, szakrális utakon részt venni, nem elég kristályokat hordani, vagy “kivonulni” a társadalomból, nem elég szellemi tudást szerezni, tanfolyamokat elvégezni, spiriközösségekbe járni stb., ha közben képtelenek vagyunk pl. meghúzni a határainkat, lezárni a mérgező kapcsolatainkat, kiszállni az önsorsrontó, de biztonságot jelentő munkahelyünkről, ahova túlélni járunk, vagy ha közben elfeledkezünk arról, hogy józan ésszel is rendelkezünk!
Az agymosás és a káosz helyett jó volna szembenézni azzal az alapvető törvénnyel, hogy a külső körülmények is hatnak ránk, ezért olyan “racionalizáló” döntéseket meghozni, amitől majd az anyag világában is könnyebben tudunk létezni. Az anyagi világban kell tudnunk kiteljesedni, ha nem így volna, akkor már nem öltöttünk volna testet, a szellemi - lelki - fizikai út egyformán fontos.
Ideje kikeveredni olyan spiri - gumicsontokból, melyek tovább növelik az amúgy is hatalmasra duzzadt káoszt és ráébredni arra, ha a külső fizikai környezetünkön és körülményeinken nem változtatunk, hiába menekülünk alternatív módszerekbe, teljességet nem fogunk tudni megélni.
A mostani időszak épp azt tanítja, hogy fontos lenne túllépni spirituális illúziókon, a rózsaszín ködön, melyek ugyan sokáig látszólagos megnyugvást adtak, de egyre mélyebb csalódások felé sodornak. Meg kell tanulni visszatérni egy olyan szellemi és lelki útra, melyeknek a tanításai anyagba is önthetők és kiállják az idő próbáját.
A spirituális függések - függőségek ideje lejárt!
SzB
.png)
.png)
_optimized.jpg)
