Minden kapcsolatról már az első pillanatban eldől, mire hívatott, mit tanít, merre tart stb., ezért ha meg akarjuk érteni, hogy kerültünk abba, amiben vagyunk, a kezdetet kell megvizsgálni.
A szabadság azt jelenti, hogy felismerjük, ha nem jó, nem értékes, nem működőképes, nem kötelező vele kapcsolatot tartani, bármikor kiléphetünk belőle, haladóként pedig azt érdemes keresgélni, ha nem jó, ha szenvedést okoz stb., akkor miért hívjuk életre, kiváltképp; hetekre - hónapokra - évekre miért maradunk benne?
A szenvedést nem a másik okozza, hisz bármikor dönthetek úgy, hogy abbahagyom a kapcsolatot.
A szenvedést én választom, mert tudat alatt azt hiszem, hogy nem vagyok elég értékes, elég szerethető ahhoz, hogy boldog legyek.
A generációs szenvedés - programok lezárásában vagyunk már jó ideje, ehhez bizony el kell tudni engedni olyan társak kezét is, akik még azt hiszik, nincs másik út. Minden percben lehet úgy dönteni, hogy abbahagyom a szenvedést, aki erre még nem áll készen, azon kívülről nem lehet segíteni.
Sokszor azzal segítünk, ha nem segítünk. A felébredést nem lehet erőltetni, ugyanis azt el is kell bírni. Van aki még nem áll készen rá. 
Fotó forrása: https://pin.it/51HQHJr
SzB
.png)
.png)
_optimized.jpg)
