Emberi kapcsolatainkat ÁLARCAINK ÉS SZEREPEINK MÉRGEZIK, melyek hátterében megbetegedett, megtorzult önazonosságunk, tudatalatti mintáink, sémáink, örökségünk, hiedelmeink, hazugságaink stb. húzódnak, a SÉRÜLT GYERMEKI ÉN küzd magával és másokkal.
 
Amíg traumáink irányítják a választásainkat és a valóságunkat, érdemi változás nem tapasztalható. Amíg nem kezdjük el OLDANI a tudatalatti mintáinkat, sémáinkat, működéseinket, hiába cserélgetjük a kapcsolatainkat, a munkahelyeinket stb., egy rövid idő után ugyanaz lesz a vége.
 
Először le kell tenni mindent, ami NEM VAGY. Nemet mondani a szerepekre, álarcokra, megfelelésre, szenvedésre, hazugságokra, MEGTANULNI HATÁRT HÚZNI ÉS HATÁRT TARTANI.
 
Ha ez már megy, utána lehet elkezdeni LEÁSNI A TRAUMA GYÖKERÉIG, megtalálni azt a láthatalan mozgatórugót, ami be tud rántani, amire reagál a tudatalatti mintád és amit újra és újra tudattalanul keresel, hogy megetesd és ismételd a mintát.
 
Amíg ezt nem találod meg, gyógyítani sem tudod és érdemi változás sem tud lenni. Egyetlen dolgot figyelj: MEG KELL HOZZÁ ERŐSZAKOLNI MAGAM?! Ha a válasz igen, akkor biztosra tudhatod, hogy MAGad ellen mész. ⯑
 
SzB