Egy olyan korban igaznak lenni és igaznak maradni, amikor mindenki szépnek és fényesnek akar látszani, akkor is, ha a poklok poklát éli át, ha nap mint nap küzd az elnyomott dühvel - haraggal - "megnemértettséggel" - múltbéli traumákkal, amikor még maga elől is titkolja azokat az árnyékrészeket, vakfoltokat, démonokat, amik a mélybe húzzák és amikkel nem akar szembesülni, ezért kifelé inkább tündöklő külsőségek, szerepek, pótcselekvések, hazug kapcsolatok, féligazságok stb. mögé bújunk és elkerüljük, vagy likvidáljuk azokat a szereplőinket, akik az álarcaink mögé látnak, nehogy kiderüljön, kik is vagyunk valójában, mert túl fájdalmas szembenézni önmagunkkal. ⯑
 
Nagyon ideje lenne a könnyebb út helyett levetni az álarcainkat és megtanulni kiállni magunkért akkor is, ha konfliktussal jár, ha az a másiknak nem tetszik, ha mélybe ránt, ha összeomlik mindaz, amit hazugsággal tartottunk össze, ez zajlik kicsiben és nagyban, egyéniben és társadalmiban is egyaránt. ⯑ Az ember és az emberiség most tanul kiállni magáért és hát valljuk be, nem vagyunk könnyű helyzetben, hisz erre sincs egészséges családi ill. társadalmi mintánk, nekünk kell azt kialakítani.
 
SzB