Nagyon könnyű valakiről-valamiről véleményt formálni, de sokan nem jutnak el odáig, hogy felismerjék, hogy ez MINDIG a véleményalkotóról szól. ⯑
 
Bárkiről lehet véleményem, vélt vagy valós tudásom - hitrendszerem - igazságaim - tapasztalataim alapján, de ez a vélemény még nem biztos, hogy igaz arra a személyre, akiről alkotom. ⯑
 
A másik embert MINDIG a saját hitrendszereinken, vélt vagy valós tudásunkon, igazságainkon, tudatalatti mintáinkon, gyermekkori traumáinkon stb. keresztül érzékeljük, ezért amit látunk, nem biztos, hogy a másikról szól, sokkal inkább MAGunkról, nekünk üzenet.
 
Ezzel elsősorban akkor érdemes komolyabban is foglalkozni, ha SZÉLSŐSÉGES a véleményünk, akár pozitív, akár negatív értelemben. ⯑ Ha valakit túlságosan felmagasztalunk, vagy túlságosan lehúzunk, az mindig gyanús. ⯑
 
Ezekben a napokban megérthetjük azt is, hogy véleményünk MINDIG SZUBJEKTÍV, csak annyit látunk - tapasztalunk - érzékelünk másokból, amennyit saját magunk mélységeiből is, ezért amit még nem gyógyítottunk meg magunkban, a másikban is torzultan látjuk, amit magunkban nem integráltunk, azt a másikban is hiányként, vagy többletként látunk stb., ezért nagyon óvatosan kellene a véleményünkkel bánnunk, amit másokról gondolunk - állítunk - tudunk - hiszünk. ⯑
 
Minden hitrendszer, minden tapasztalat, minden tudás stb. FELÜLÍRHATÓ, ugyanis ha egy magasabb nézőpontból megvizsgáljuk, már nem ugyanazt látjuk. ⯑
 
Aki ezt megérti, már NEM RAGASZKODIK a nézőpontjához, mert tudja, hogy az belőle fakad és hozzá is tér vissza. Addig tapasztaljuk meg a saját nézőpontunkat, míg meg nem haladjuk. ⯑
 
SzB