A lezáráshoz ugyanakkora erő - bátorság - bizalom - hit kell, mint az új elindításához, még ha ezt nem is tanították nekünk. Az előző generációk inkább szenvedtek a nem működő kapcsolatokban, a nem működő helyzetekben, dolgokban, minthogy lezárták volna őket, de ez a hozott - látott - tanult - ismételt minta nem mentesít bennünket a felelősségvállalás alól. Erre mindenkinek egyénileg kell rájönnie. Amikor vissza tudnak kúszni múltunk/régmúltunk befejezetlen dolgai, biztosra vehetjük, még mindig a múltunkkal van dolgunk.

Aki túl van a visszatéréseken - ismétlődéseken, mert kidolgozta magából az örökségét, megoldotta sorsfeladatait, most minden lehetősége adott, hogy valóban új és az eddigiekhez képest emelkedettebb életet kezdhessen.

Meg kell tanulni pontot tenni kapcsolatok - helyzetek - dolgok végére, nem minden és mindenki való nekünk és mi sem vagyunk valók mindenhez és mindenkihez. Minden egyes lezárás esélyt ad arra, hogy egy nálánál sokkal jobb - szebb - hozzánk illőbb talál ránk. Aki ezt megérti, az élet körforgását érti meg és az élete elkezd egy egész-séges áramlásról szólni. 🙂

SzB