A parajdi sóbánya, a grázi iskolai merényletek, az indiai gép katasztrófája stb., illetve annak szereplőinek képei terjednek az interneten és elképesztő méretű szolidaritást vált ki, sokan ébrednek rá ilyenkor arra, milyen törékeny is az élet, illetve bármikor véget is érhet.
 
Mennyivel könnyebb számunkra idegen emberek sorsával együttérezni, tragédiájával együtt gyászolni, mint saját magunkkal ill. életünk szereplőivel nap mint nap fenntartani az együttérzést, megértést, elfogadást, egység állapotát. ⯑
 
Nem véletlenül vannak most olyan történések, melyek TÖMEGEK figyelmét hívják fel az ÉLET tiszteletére. A természet, az állatvilág, az emberi élet tiszteletére.
 
Amit itt és most természetesnek hiszünk, nem az. Amiről azt hisszük, hogy alanyi jogon jár, a tiszta víz, vagy a tiszta levegő, nem biztos, hogy igaz. Szembesülni a létezésünk esendőségével, nem biztos, hogy rossz, helyrerakja az egonkat és a földön eltöltött helyünket is. Már csak oda kellene eljutni, hogy magunkkal és életünk egykori, vagy jelenlegi szereplőivel is ugyanolyan szeretetteljesek, együttérzők, elfogadók, megértők tudjunk lenni, mint számunkra idegen emberekkel, anélkül is, hogy erre tragédiák hívják fel a figyelmünket.
 
Amikor utálkozol, gyűlölködsz, kioktatsz, lenyomsz, kritizálsz, elégedetlenkedsz, uralkodsz, kizsákmányolsz, harácsolsz, bírálsz, bántasz - magadat vagy másokat - gondolj ezekre az érzésekre, amiket ilyen tragédiák váltottak ki belőled és tanulj belőlük!
 
SzB
 
(Fotót direkt nem csatolok, főleg nem számomra ismeretlen emberekről, akik épp most veszítették el az életüket. Pont.)