Az igaz(i) család nem ilyen. Az igaz(i) családban megértés, elfogadás, szeretet van. Eljött az ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a családi mintáinkba és abbahagyjuk a beteges szimbiózisra épülő függőségi viszonyokat. Amit generációról generációra családnak neveztünk, az hazugság, csupán a karma rendezéséhez szükséges feladat, ahogy a gyermek is karma. (Akinek nem születik, nincs ezzel most feladat.)

Az igaz(i) család azokból áll, akikkel egy léleknyelvet beszélünk, akik akkor is értenek, amikor nehéz szeretni.
Ilyenből nagyon kevés van, előbb méltóvá kell válni rá, hogy ránk találjanak.
Eljött az ideje, hogy transzgenerációs örökségünket felismerve és lezárva kiemelkedjünk a körforgásból.