Az önismereti út hatalmas csapda, kalitka, elkerülés, menekülés és sokszor csak a tüneteket enyhíti, de mélyreható és hosszútávú változást nem hoz.
 
Nem azért, mert nincsenek jó módszerek, hanem azért, mert mélységeiben a személyiségünk, az érzelmi és az idegrendszeri, azaz testi oldal nincs megdolgozva, illetve mert elkerülésre és önigazolásra használjuk. Azt hisszük, megvéd a nehéz tapasztalatoktól (már aki). ⯑
 
Írok néhány szélsőséget, hogy könnyebben felismerd, ha érintett vagy.
Amikor az önismeret és a tudatosság szereppé válik.
Amikor a saját létezésed függeni kezd a felvett szereptől, identitástól, vélt vagy valós tudástól.
Amikor mindenkit ezen keresztül látsz és öntudatlanul ez alapján döntesz, élsz, létezel.
Amikor Istennőnek és Istennek képzeled magad, vagy másokat.
Amikor az egész egy identitássá válik, ami átveszi feletted az irányítást.
Amikor nem tudsz már ösztönösen kapcsolódni, nem tudsz ösztönösen élni, hanem mindent átsző a szerep és fogva tart.
Amikor szép lassan elmosódnak a határok a valóság és a szerep között.
Amikor a kontroll és az uralkodás határozza meg az identitást.
 
Amikor mindent és mindenkit a tudatosság és az önismeret szerepén keresztül élsz meg, biztosan tudhatod, hogy átvette feletted az uralmat.
 
A jelenkori spiritualitás erről szól, ezzel manipulál, ezzel kontrollál és ezzel tart függőségi viszonyban.
 
Ezen az úton épp attól távolodunk el, aki a szerep mögött van és már nem tudjuk, mi a szerep és mi a valóság. ⯑ Miért csodálkozunk, ha évek - évtizedek önismereti útja sem hoz valós változást a kapcsolatainkban - létezésünkben?
Amíg identitásnak éled meg, nem is lesz változás, csak egyre inkább függsz módszerektől, személyektől, elméletektől.
 
SzB
 
 
✨Az oldal teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. Az írások csak pontos hivatkozással és szerzői névvel terjeszthetők.✨
Köszönöm, ha tiszteletben tartod!