Nagyon sokan ezt hozzák a családrendszerükből és a társadalmi rendszerekből.
 
Megtanulták, hogy a véleményük, az érzéseik, a testük jelzése nem számít.
 
Megtanultak csendben tűrni, csendben alkalmazkodni.
 
Megtanulták lehasítani ami fáj.
 
Megtanultak színészkedni, viselkedni, játszmázni, hazudni, helyezkedni.
 
Akkor is, ha közben gombóc van a torokban, ha lever a hideg veríték, ha fáj a gyomor, a hát, ha ételtolerancia, vagy még ennél kórosabb elváltozás is van.
 
Megtanulták lenyelni a valós érzéseiket. Mert gyerekként senkit nem érdekelt.
 
Megtanultak békések maradni akkor is, amikor a normális az, ha ordítanak.
 
Tudjátok mi a legnagyobb érték és ajándék?
 
Ha van valaki, akinek nem kell hazudni.
 
Ha van valaki, akinek bármit kimondhatsz magadról, róla, másokról. Ha van valaki, aki nem fordul ellened, nem árul el, nem játssza ki a történeted, nem ignorál csak azért, mert nem azt mondod neki, amit hallani akar magadról, róla, másokról. 🙂 És ha ez kölcsönös! 🙂
 
Büntetjük azt, aki nem hazudik.
 
Csak mert fáj, kellemetlen, bántó az igazság.
 
Mert ránk nőtt a hazugság. 🙂
 
És ez a spirituális térben és a spirituális kapcsolatokban sincs másképp.
 
Te hogy látod? Van olyan kapcsolatod, akinek soha nem kell hazudni és neked is bármit kimondhat?
 
SzB
 
 
✨Az oldal teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. Az írások csak pontos hivatkozással és szerzői névvel terjeszthetők.✨
Köszönöm, ha tiszteletben tartod!