Nagyon fontos lenne megérteni, hogy mindannyian azt tapasztaljuk meg, amit MEGENGEDÜNK MAGunknak, tehát a TAPASZTALATHOZ sem szabad foggal körömmel ragaszkodni.
 
Gondoljunk pl. arra, hogy mindenki mást hoz ki belőlünk és mi is mást hozunk ki másokból, attól még mindEGYik tapasztalatot jelent, még ha merőben különbözőt is. Amikor “jól akarom csinálni” épp azt korlátozom, hogy megengedjek magamnak mindent, ami végtelen lehetőség és megnyilvánulási forma.
 
Ha ezt megértem, és ÁLLANDÓ MEGENGEDÉSBEN vagyok, kioltódik a dualitás “jó” vagy “rossz” megkülönböztető rendszere, és biztosan azt tapasztalom meg, ami itt és most számomra a legjobb. 🙂
 
SzB