Azonban nem elegendő cserélgetni a díszletet, váltogatni a kapcsolatokat, új és új színdarabot írni, mert amíg nem gyógyulunk ki a választásaink okaiból, amíg nem tárjuk fel, miért a szenvedést válasszuk, újra és újra, mindig ugyanazt fogjuk teremteni és megélni.
Amúgy meg nem is biztos, hogy minden helyzetben jól kell járnunk, sokszor attól tudunk befejezni egy önsorsrontó működést, ha padlót fogunk, ha kiüt az élet, ha valamilyen nagy próbatétel ér bennünket, ugyanis akkor legalább kénytelenek vagyunk megállni, lelassulni, alázatot gyakorolni és befelé fordulva szép lassan feltárni, hogy is működünk, mit is teremtettünk.
A befejezéshez ugyanannyi erő kell, mint az elinduláshoz, de ezt nem szeretjük tudomásul venni, mert valljuk be, kevés ember látja be önszántából, ha valaminek lejárt az ideje, ragaszkodunk mintákhoz, hitrendszerekhez, kapcsolati működésekhez, vélt vagy valós igazságokhoz, módszerekhez, tudáshoz, nézőpontokhoz, véleményekhez stb. és kapásból elutasítjuk, hogy akár tévedhetünk is. 
A jelenleg zajló folyamat azzal szembesít bennünket, vajon észre vesszük-e, belátjuk-e, képesek vagyunk-e beleállni és az anyagban is változtatni, ha valaminek lejárt a rendeltetett helye és ideje?!
SzB
Kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/977703400333803814/
.png)
.png)
_optimized.jpg)
