A Karácsony és az esztendő utolsó napjai amúgy is kristálytisztán az arcunkba tolja, ami VAN, nincs hova menekülni, ilyenkor a pótcselekvések sem segítenek.
 
Mindenkinek vannak elakadásai, feldolgozatlan traumái, és valljuk be, az elengedés soha nem könnyű, annyira ránk kövesedett a már nem működőképes struktúra, a hozott minta, a megszokások rabsága, sokszor bizony mi magunk ragaszkodunk a nehezebb tapasztalatokhoz, oly' sokáig megszoktuk már a szenvedést.
 
Nem véletlen, milyen családba születünk, milyen családi kapcsolatokban találkozunk önmagunk olykor árnyékos oldalával, és valójában itt mutatkozik meg az is, hogy állunk a feltétel nélküli szeretettel. Szereplőinket nem tudjuk megváltoztatni, azonban azt igen, hogy vélekedünk róluk, hogy állunk hozzájuk, mit engedünk meg nekik és mi az, ami már nem fér bele.
 
Családi kapcsolatainkban tanuljuk meg igazán az elfogadás misztériumát is, hisz anyánkat-apánkat-testvérünket-gyermekünket stb. lecserélni nem tudjuk. ⯑
 
Mindenki ezek között a szereplők között tudja megfejlődni a sorsfeladatát, még akkor is, ha olykor nehéz szembesülni azzal, hogy hosszú életeken keresztül születünk ugyanazok közé és kapcsolataink minősége is hosszú életeken át terhelődik, illetve tisztul, melyért mi is felelősek vagyunk. ⯑
 
Elfogadni azokat, akiket lelkünk választott, nem könnyű, de érdemes belátni, hogy itt és most számunkra ők a legideálisabbak ahhoz, hogy megfejlődjük, amit egyéni sorsunkban meg kell fejlődnünk. ⯑
 
SzB