Eljött az ideje, hogy levegyük álarcainkat családi kapcsolatainkban is és önmagunkat válasszuk. Ahogy már korábban is írtam, én már évek óta nem akarom eljátszani a családomban sem, hogy minden rendben van, pedig nincs, nem akarom végigjátszmázni a karácsonyi napokat, ahogy láttam éveken, évtizedeken keresztül és amihez én is asszisztáltam stb., csak hogy elmondhassuk, minden rendben van, szeretjük egymást. Mi a helyzet a többi 362 nappal?

Ahol a hétköznapokban nincs feltétlen szeretet - elfogadás - megértés - támogatás - kölcsönös figyelem, ott 3 nap alatt nem lehet éveket - évtizedeket - évszázadokat bepótolni.

Csak az tud összeomlani, ami NEM igaz, NEM értékes, NEM valódi, és ennek örülni kell, ezzel érjük el a folyamat alját. Össze kell omolnia a hazugságnak, hogy egy merőben új alapokra helyezett, magasabb minőséget tudjunk elkezdeni felépíteni. De ez nagyon lassan megy, ebben az életben, vagy egy másikban, majdnem mindegy.

Az a nem mindegy, hogy ITT ÉS MOST elkezdjük-e az IGAZAT választani, vagy továbbra is a játszmákat, megfelelést, függőséget, mérgezést, bántalmazást, lehúzást stb. visszük tovább és adjuk át a következő generációnak. Ez most a tét.

Szigorúan meg kell tanulni határt szabni a családi kapcsolatokban is, és nem beengedni már azt, ami nem esik jól, ami elrabolja az életerőnket. Ezzel nem leszünk hűtlenek őseinkhez, csupán elkezdjük tisztítani az útjukat és a további generációk útját. Ennek van itt az ideje, most tudunk kiszabadulni a karmikus fogságból. 

Bátor döntéseket, szigorú határmeghúzást, önazonos, tiszta, békés, boldog Fényünnepet kívánok, még akkor is, ha ez a Karácsony most sokatoknak teljesen más lesz, mint az előzőek voltak. 

Oda menjetek, ahol feltétel nélküli szeretetet tudtok adni és kapni, minden másnak lejárt az ideje.

Hálás vagyok a figyelemért - szeretetért, amivel megtiszteltek, és ami erőt ad, hogy folytassam a küldetésem - hívatásom. Köszönöm szépen.

SzB