Napjainkban még mindig tabu téma, erről még mindig nem illik beszélni, mert hogy néz már az ki, hogy nem tartjuk a kapcsolatot szüleinkkel, testvéreinkkel, vér szerinti rokonainkkal stb.
De persze azt senki nem vizsgálja, vajon miért nem tartjuk? Fel sem merül, hogy anyánk esetleg mérgező, apánk elhanyagol, testvérünk elárul stb... :)
Ezek a családi ünnepek mindig arról is szólnak, hogy merünk-e ilyenkor is önazonosak lenni, meghúzva szigorúan az ÉN-határokat, vagy visszatérünk őseink útjához, és meghasonulva beállunk a sorba, a hazugságba, a színjátszásba, az ismétlődésbe?
 
A karmikusan terhelt kapcsolatainkat bizony nem biztos, hogy egyetlen emberöltő alatt tisztára lehet mosni, be lehet gyógyítani, rendbe lehet tenni, és amíg jólétünk ettől függ, addig újra és újra azokhoz hasonló, terhelt kapcsolatokat teremtünk, persze öntudatlanul.
 
Én magam is sokáig ezen a vakvágányon haladtam, azt hittem, mindenáron rendeznem kell itt és most őket, míg hosszú és fájdalmas tapasztalatok alapján rájöttem, hogy a karmikusan terhelt kapcsolatokat egyféleképp lehet gyógyítani, mégpedig teljes elengedéssel.
Hogy ez teljes lelki - szellemi - fizikai elengedést igényel-e, azt persze általánosságban nem lehet megmondani, sok tényezőn múlik, egyéni úttól függ, mennyire terhelt a kapcsolat, mennyire mérgező, mennyire bántalmazó, fojtogató, ismétlődő, áruló stb.
 
Addig, míg azt hisszük, hogy mindenáron rendeznünk kell ezeket a kapcsolatokat, újra és újra ismételjük a múlt tanításait, mert a probléma gyökerét nem a felszínen kell megoldani, hanem radikális döntésekkel szép lassan elkezdeni gyógyítani, mely folyamat életeken átívelő lesz.
 
A gyermek NEM TARTOZIK a szülőnek. Amíg patriarchális, más szóval, tekintélyelvű kapcsolati rendszerekben gondolkodunk, addig hisszük azt, hogy valaki tartozik valakinek. Addig teremtjük ugyanazt, amíg azt hisszük, hogy a múltunkat rendbe kell tennünk, hisz ezzel törvényszerű, hogy a múltunkat teremtjük újra és újra.
 
Nem kell leülni egy asztalhoz azokkal, akik nem tartanak ott, hogy elfogadjanak és szeressenek olyannak, amilyen vagy. Ahol nem Te hiányzol, hanem az a szerep, amit Rád akarnak kényszeríteni, ott nem szeretnek. Azzal tudsz legtöbbet tenni, ha szeretettel elengeded a múltat, a múlt szereplőit, és hiszel abban, hogy egyszer képesek meglátni benned azt a csodát, ami vagy. Amíg Te nem látod MAGadban, újra és újra leülsz azok közé, akik nem látják benned. :)
 
SzB