Felruházunk dogokat - körülményeket - szereplőket - kapcsolatokat olyan tulajdonságokkal, amikkel NEM RENDELKEZNEK, ez egy ideig általában megnyugvást és látszólagos biztonságot is ad, aztán meg jön a CSALÓDÁS és KIÁBRÁNDULÁS.
Nem a másik ver át minket, hanem saját szemüvegünk HOMÁLYOS, valamiért nem akarjuk meglátni azt, ami mindig is ott volt a szemünk előtt.
 
Sokan menekülnek illúziókba, a spiritualitáson belül is, olyan kapcsolatokat keresnek, ahol ideig-óráig nem kell szembesülniük a valósággal.
 
Minden egyes csalódás belőlünk fakad, a saját felruházásaink, illúzióink, működésünk, mintáink stb. okozza, ehhez választunk társakat, akikben aztán CSALÓDHATUNK.
 
Bármilyen hülyén hangzik, aki azt szokta meg, hogy csalódik, tudat alatt olyan társakat választ, akik újra és újra ezt erősítik benne.
 
Az ördögi körforgásból való kiemelkedés idejében járunk.
 
Ideje észrevenni, ha valamit ill. valakit olyan minőségekkel ruházunk fel újra és újra, amivel NEM IS RENDELKEZIK és a rózsaszín szemüveg helyett szembenézni a valósággal.
 
Figyeld magad, milyen tulajdonságokba szeretsz bele, milyen minőségekhez vonzódsz, milyen személyekkel kapcsolódsz ismétlődően és automatikusan, ha ezek ismétlődően csalódásokhoz vezetnek, akkor ideje van már tudatosan LEZÁRNI ÉS MÁST VÁLASZTANI.
 
Senki nem mondta, hogy a mintánkat könnyű meghaladni, de csak így lehet az ördögi körforgásból kilépni. ⯑
 
SzB
 
Kép forrása: pixabay.com