Nekem az a tapasztalatom, hogy nincs jó vagy rossz irány, tulajdonképp mindegyik ugyanoda vezet, csak egyiknél rövidebb, másiknál hosszabb az út. De mint tudjuk, a tapasztalati út a lényeges és nem a célba érés. ⯑
 
Ha mégis meg kellene valahogy határozni, hogy mit érdemes választani, akkor azt mondanám, hogy azt, ami lelkesít, felszabadít, felemel, ahol azt érezzük, hogy hazaérkeztünk. ⯑
 
Szerintem nagyon fontos személyiségfejlődési állomás, amikor megérkezik az a bizonyos lélekerő és bele merünk állni a döntéseinkbe, el merünk köteleződni egy bizonyos irányba és ezért felelősséget is vállalunk. A felnőttség valahol itt kezdődik. Nagyon itt van a térben most ez az energia.
 
Ahogy érzelmileg - lelkileg - szellemileg meghozzuk a döntést, elköteleződünk, felelősséget vállalunk, idő kérdése, lassan, lépésről lépésre az anyagi sík is elkezd ehhez igazodni, a körülmények körénk rendeződnek, legalábbis én ezt tapasztalom. ⯑
 
Ehhez erős hit kell, hinni abban, hogy amit elindítok, amibe beleállok és amiért felelősséget is vállalok, szép lassan körém rendeződik a földi síkon is.
 
SzB