Sümegről származik, ahol 8-10 hónapot töltöttünk.
Elsősorban engem és Iván kutyusomat nézte ki magának, a párom ebben a történetben csak mellékszereplő volt.
A szomszéd etette a kóbor testvéreivel együtt, de megsimogatni soha nem engedte magát. Aztán egyszer csak leült a kapuba, aztán Ivánnak azt is megengedte, hogy megszagolja, aztán szép lassan bejött az udvarra, majd "kuckót" építettünk neki, mert ateraszra illetve a házba nem akart bejönni. Nagyon lassan szokott hozzá a gondoskodáshoz. Nem szerettem a sümegi átmeneti kényszer tartózkodást, enélkül azonban Micit sem ismerhettük volna meg.
Egyre közelebb kerültünk egymáshoz és aztán amikor elköltöztünk, elhoztuk magunkkal a Balatonra. Sőt, sokáig Budapestre is magammal vittem, hihetetlenül okos és hűséges volt, bárhol azonnal ki lehetett engedni a lakásból, nem kóborolt el.
Elmondhatatlanul sokat tanultam tőle, csodálatos Angyal volt.
Az elmúlt majdnem 3 évben teljesen megváltoztatta a 14 éves kutyusom öreg napjait. Örök barátok és társak lettek. És tudjátok mi a megrendítőbb? Iván pontosan tudja, érzi, hogy nem jön többet. 
Már egy ideje beteg volt. Ma átlépett a szivárványhídon és apró teste megszabadult a szenvedéstől.
Nem volt könnyű sorsa, talán egy picit szebbé tehettük....
Nagy űrt hagy maga után. 
2026. május 7.
.png)
.png)
_optimized.jpg)
