A “nem vagyok elég jó” programok mögött az elismerés hiánya húzódik, amire annyira vágytunk, mégsem kaptuk meg. Akit gyerekkorban nem az értékén kezeltek (és hát valljuk be, rengetegen nőttek és nőnek fel ma is így), nem úgy szerették, ahogy számára megfelelő lett volna, nem kapott olyan lehetőségeket, ahol kibontakoztathatta a képességeit, vagy pl. a testvére kapta meg ezt helyette is, felnőttként nagyon sok önértékelési problémával küzd, illetve nagyon nehezen ismer el másokat is.

Nehezen ismerjük el (már aki), ha valaki szebb, okosabb, tehetségesebb, emberibb, hitelesebb, képzettebb, gazdagabb (nem feltétlenül anyagilag), tapasztaltabb, bölcsebb stb. nálunk, vagy legalább ugyanolyan, ezért inkább semmibe vesszük, csenddel verjük, megsértődünk, mert persze mindenki bennünket bánt, mi semmiért nem vagyunk felelősek, lenyomjuk, uralkodni akarunk felette, kritizáljuk, felnagyítjuk a gyengeségeit, hogy ne kelljen elismerni az erősségeit stb., ki épp mit tanult meg a család- ill. társadalmi rendszereiben, hogy elviselje és túlélje az elismerés hiányából fakadó hiányokat.

És hát van a másik véglet is, az állandó önigazolást kereső, akinek az önértékelése kizárólag mások elismerésétől függ. Erre használja a nyilvánosságot, a szereplést, a színpadot, a közösségi médiát, a felszínes kapcsolatait, a “mindenkivel jóban vagyok, mindenki a barátom” illúzióját, hisz állandó figyelemre van szüksége, minden róla kell hogy szóljon, persze mindenki őt bántja, ha nem kap elég figyelmet, akkor továbbáll stb., hisz ettől függ az önértékelése.

Mindenkinek szüksége van elismerésre, azonban amikor állandóan kívülről keressük, ill. nehezen ismerünk el másokat, vélhetően bennünket sem ismertek el úgy, ahogy számunkra megfelelő lett volna. ❤️
Furfanggal, erővel, hamissággal, játszmával, zsarolással, uralkodással, csenddel, áldozat-elkövető mintákkal, nyilvános szerepléssel, felszínes kapcsolatokkal stb., kinek épp mi a megszokott és látszólag eredményes, érjük el azt a figyelemmorzsát, amitől a hiányaink ideig-óráig pótolva vannak, de hosszútávon nem vezetnek eredményre, nem hoznak valós változást.

SzB