Amikor belép valaki az auránkba, nem is nagyon tudunk vele mit kezdeni. 
A robotizálás, a digitalizáció, az Al térnyerése még inkább azt sugallja, nem fontos a testi közelség, nem fontos a személyes kapcsolat, nem fontos az emberi munka, mert bármikor lecserélhető.
A tegnap délutáni ÉGI TÉR-KÉP csoportban ismét megtapasztaltuk a TEST fontosságát, megtapasztaltuk mennyire fontos a személyes kapcsolat. Mennyire fontos a biztonság, az intimitás, az ölelés, a simogatás, az érzelmek megélése. Gyógyulni csak kapcsolódva lehet. 
Nemtől, kortól függetlenül nagyon sokan évekig - évtizedekig nem tapasztalnak, nem élnek meg rendszeres és mindennapos testi kontaktust.
Nem öleli meg őket SENKI és nem ölelnek rendszeresen SENKIT. És itt most NEM A SZEXRŐL írok.
A mindennapokból kiveszett az érintés, az ölelés, az érzelmek megélése, a közelség napi szintű megtapasztalása. Ezzel még inkább eltávolodtunk a TESTÜKTŐL és mások testétől is.
Amikor évek-évtizedek telnek el így, kiüresedés, közöny, hidegség, érzéketlenség, robot üzemmód váltja fel az érzemi oldalt.
Nem véletlenül erősödött fel a bal agyfélteke és ezzel mentálisan TÚLTERHELTTÉ váltunk, ami idegrendszeri és mentális zavarokat okoz és testi tünetek formájában üzen, hogy a működésünkben zavar van.
Sokkal többen élnek testi kontaktus nélkül, mint gondolnánk, hatalmas társadalmi jelenséggé vált, érinti a fiatalokat, a középkorúakat és az időseket is.
A robotizálás és a digitalizáció térnyerése azt akarja elhitetni, hogy nem fontos az ember, nem fontos a test, nem fontosak az érzelmek, nem fontos az ölelés, nem fontos az érintés, nem fontos a személyes jelenlét és közeli kapcsolódás.
A traumatizált ÉN-ünk ezt sokáig el is hiszi, helyesnek tartja, hisz ha nincs testi, nincs közeli, nincs érzelmi, intim kapcsolat, akkor sérülés sincs. Az ignorálás, az önvédelem, a túlzó határhúzás, az elszigetelődés azonban azt hozta, hogy teljesen eltávolodtunk a testünktől és egymás testétől is.
Ma már tudjuk, hogy a csecsemőt ha nem érintik, ha nem veszik fel, ha sír, ha nem simogatják, akkor az felnőttkori traumákat, kapcsolódási és kötődési nehézségeket okoz.
A felnőtt ember egy nagy csecsemő, tele sérült gyermeki résszel.
Nem elég megérteni, tanulni, tudni, tudatosodni, nem elég szellemileg fejlődni, ugyanis a testünktől való elszakadás hatalmas hiányokat és egy idő után betegséget okoz.
A bennünk élő csecsemő és kisgyerek intim kapcsolatokra vágyik, ahol biztonságos és érdekek nélküli az ölelés, az érintés, az érzelmek megélésnek lehetősége. Ahol nem kell szégyelni és titkolni egyetlen érzelmet sem, ahol lehetünk dühösek, szomorúak, fáradtak is és ahol ezért nem büntetnek meg. Ahol megélhetjük az érzelmeink teljes skáláját. Ahol természetes és mindennapos az ölelés, a simogatás, az érzelmi érintkezés.
Hálásan köszönöm a tegnapi csoportot és azt, hogy azzal foglalkozhatom, amire születtem.
SzB
.....
Szeretettel várlak élményalapú csoportjaimban és a november 27-29. közötti somogyvámosi elvonuláson is, ha szeretnél közelebb kerülni a testedhez, az érzelmeidhez és másokhoz is.
Minden csoportos programra a honlapom időpontfoglalás felületén lehet jelentkezni:
Az oldal teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. Az írások csak pontos hivatkozással és szerzői névvel terjeszthetők.Köszönöm, ha tiszteletben tartod!
.png)
.png)
_optimized.jpg)
