Egyik oldalon hatalmas előny, mert mindent megérzünk, amit ha megtanulunk értelmezni, nagyon komoly segítségünkre lehet. 
Másik oldalon azonban tanulandónk, mit és kit fogadunk be, mit veszünk magunkra, mivel azonosulunk, hol vannak a határaink, mire - kire váljunk érzékennyé, kivel - mivel kapcsolódjunk stb.?!
Rengeteg tapasztalat szükséges, hogy megtanuljunk ezzel az érzékenységgel együtt létezni és kapcsolódni. Sokan vannak, akik érzéketlenségüknél fogva pedig azt tanulják, hogy érzékenység nélkül nem lehet mélyülni, sem magunkkal, sem másokkal, enélkül nem lehet tiszta - érték- és időtálló kapcsolatokat fenntartani.
Akik kevésbé érzékenyek, ők azt tanulják, hogy nem gyalogolhatnak át a másikon, nem vehetik semmibe a másikat, nem kontrollálhatnak, nem manipulálhatnak, nem alázhatnak stb., ugyanis a másik embernek ezt nem kötelessége elviselni.
Tanuljuk, hogy a KÖZÉPUTAT kell megtalálnunk, hisz a szuperérzékenység vagy az érzéketlenség is a két szélsőség, mindkettő kiegyenlítésre szorul.
Nem kapaszkodhatunk abba, hogy túlérzékenyek vagyunk, ezzel nem lehet védekezni. Meg kell tanulni nem azonosulni, nem megnyílni, nem befogadni, nem magunkra venni, nem megsértődni, nem kapcsolódni azzal, aki nem esik jól, kiállni magunkért stb. és meg kell tanítani a kevésbé érzékenyeknek, hogy NEM VAGYUNK KÖTELESEK ELTŰRNI, ami nem esik jól a lelkünknek.
Sok tapasztalás és sok gyakorlás, de megéri.
SzB
kép forrása: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/tenger-tajkep-napnyugta-naplemente-20243040/
.png)
.png)
_optimized.jpg)
