A másikban meglátni a jót, a Fényt, az emelkedettet, a magasztost igenis tanulható. Valakinek ez személyiségéből fakad (ez a ritkább), van akinek pedig ezért tennie kell, persze csak ha nem akarja folyamatosan önMAGát és ezzel a környezetét mérgezni.

Amit a másikról gondolsz - mondasz - érzékelsz, az nem róla szól, hanem rólad, és amit a másikra rázúdítasz, az a te tudatalatti salakanyagod, semmi köze a másikhoz.

Amit a másikban észreveszünk, az a saját fókuszunkból, a saját érzelmi állapotunkból, a saját hitrendszerünkből, a saját mentális érzékenységünkből, a saját értékrendünkből, a saját neveltetésünkből, a saját gyermekkorunkból, a saját generációs mintánkból, a saját tudatalattinkból fakad, sokszor semmi köze nincs a másikhoz. Éppen ebből vannak a konfliktusok, hogy a saját véleményünket, a saját nézőpontunkat, a saját érzelmeinket, tudati szintünket, tudatalatti démonjainkat stb. vetítjük a másik emberre, sokszor nem csak vetítjük, hanem erőltetjük is, aki ezen felháborodik, megsértődik, megbántódik, TELJESEN JOGOSAN.

Mindenkinek joga van önmaga testi - lelki - szellemi egészségét megőrizni, joga van meghúzni a határait.

Az emberi kapcsolatokban zajló RADIKÁLIS átalakulási - tisztulási folyamatnak az a gyökere, hogy nem vesszük észre, hogy a saját sz@runkat vetítjük a másikra.

Minél többször kritizáltak, minél többször akartak megváltoztatni, minél többször akarták elhitetni, hogy rossz, sok vagy kevés vagyok stb., annál bizonyosabb voltam MAG-amban, hogy jó irányba megyek.

Mindig vannak és lesznek olyanok, akik a Fényt NEM látják benned, hanem önmaguk sötétségét világítják rád.


Ilyenkor az a kérdés, megérint-e mások kritikája - véleménye - becsmérlése - sötétsége - árnyoldala stb., vagy sem?!

Ha már NEM ÉRINT MEG mások lesújtása, jó úton haladsz, mert tudod KI VAGY ÉS TUDOD MIT ÉRSZ, ha pedig jól vagy, a másikat is fényesnek fogod látni és már nem tudod MAGadnál lejjebb adni.

SzB