A jelenség gyökere is a gyerekkorban keresendő. Azokban a családokban, ahol a szülők túl korán kezdték el terhelni a gyerekeiket, pl. a szülő nem volt érett felnőtt, vagy az egyik szülő hiányzott, vagy csak nem megfelelően volt jelen, vagy mérgező volt a szülők kapcsolata, vagy egyszerűen csak felborultak a szerepek, majdnem törvényszerű, hogy a hiány területre a gyerek került, neki kellett felnőttként helyt állni (parentifikáció).
 
Ez vezetett el oda, hogy felnőttként is túl sok terhet és túl sok felelősséget vállal magára. Az a mintája, hogy mindent neki kell megoldania, hogy nincs segítsége, sőt szégyen érezni és szégyen segítséget kérni. Ez vezet az érzelmi és a fizikai túlterheltséghez is, ami rengetegféle testi tünet formájában ordít, hogy változtatni kellene!
Amikor a felelősségvállalás többlet, általában olyan kapcsolatokat hívunk életre, ahol a másik nem tud, vagy nem akar felelősséget vállalni és sokáig észre sem vesszük, hogy minden súly a mi hátunkon van. Ezek mind sérült szaturnuszi minőségek.
 
Hogy lehet ebből felszabadulni?
- először is fel kellene ismerni, ha a gyermekkor parentifikált volt,
- aztán elkezdeni gyógyítani azt a sérült belső gyermeket, aki soha nem lehetett gyermek, mert a szülők helyett neki kellett helytállni,
- majd a következő lépés, hogy a felnőtt kapcsolatokban bűntudat nélkül vissza kell adni mások vállalásait, mások dolgát, mások felelősségét,
- felismerni az én határokat és a másik hátárait.
- felismerni a saját felelősséget és felismerni, ha az már a másiké.
 
Nem felelősségem más helyett jól lenni, vagy más helyett megoldani az életét. Nekem az a felelősségem, hogy a saját életemet éljem, ehhez azonban tisztában kell lenni azzal, mi az enyém és mi a másiké.
 
SzB
 
 
✨Az oldal teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. Az írások csak pontos hivatkozással és szerzői névvel terjeszthetők. ✨
 
Minden egyéni és csoportos programra a honlapom időpontfoglalási felületén lehet jelentkezni:
 
Kérlek rendszeresen figyeld a felületet!