Aki ahhoz van hozzászokva, arra van "idomítva", arra van nevelve, programozva, hogy mindig mások szükségleteit helyezze előtérbe, másokat szolgáljon akkor is, amikor ő szinte már elfogy, mások rendelkezésére álljon akkor is, amikor számára már terhes, mások érdekeit helyezze előtérbe akkor is, ha az övé sérül stb., először bűntudatot fog érezni, amikor elkezdi meghúzni a határait, sőt az is lehet, hogy ilyenkor elkezdik zsarolni, manipulálni, csenddel verni, esetleg hátat fordítanak neki. Ugyanis ahhoz szoktattuk magunkat és másokat is, hogy mások szükségletei fontosabbak, mint a sajátunk. ⯑
 
Ezt az ún. átmeneti időszakot kell kibírni és nem visszaesni a kezdeti állapotba akkor sem, ha erre kapcsolatok mennek rá. ⯑
 
Első helyen a saját szükségleteink vannak, ennek felismeréséhez és megvalósításához egészséges önértékelés és önszeretet szükséges. Akkor tudok másoknak is adni, ha én jól vagyok és abból tudok adni, amivel rendelkezem. Akkor tudnak a kapcsolatok mindkét fél számára egészségesen és értékállón működni, ha a felek között működnek már ezek a határok.
 
Tartsd tiszteletben a saját határaidat, hogy másokét is tiszteletben tudd tartani. ⯑
 
SzB