Ahogy a természettel bánunk, úgy bánunk magunkkal és a másik emberrel is. És még csak lelkiismeret furdalást sem éreznek, nagyon sokan.
A természet ordít, hogy az ember ne rombolja, ne bántsa, ne szipolyozza ki az erőforrásait, mert így is a túlélésért küzd.
Mint ahogy tapasztaljuk, a tűz elem uralma sajnos egyre nő, a vizek visszavonultak(érzelmek), az állatok életterülete rohamosan szűkül, számtalan jel arra utal, hogy itt és most változtatni kell, nem lehet tovább várni.
Amíg az ember saját lelkivilágát nem teszi RENDbe, nem kezdi el a lelkét ápolni, nem tér vissza a NagyEmberség útjára, a természet sem tud újjászületni.
Az előttünk álló évek - évtizedek a hétköznapi hősökről és a civil összefogásokról fognak szólni. Először saját magunkban kellene RENDet tenni és visszatérni azokhoz az emberi értékekhez, amikhez lélek kell.
Aztán segíteni olyan folyamatokat, amik nem elvesznek, hanem támogatnak, amiktől jobbá válik az életünk. Nem az a lényeg, ki mivel foglalkozik, hanem hogy milyen Ember?!
Épít vagy rombol, elvesz vagy hozzátesz, lehúz vagy emel, életet ad vagy elpusztítja azt.
Mindenki csak azt tudja adni, amire hangolja magát, amit igaznak hisz, amit valóságnak él meg. Minden az EGYes embertől indul, a változás is. 
SzB
.png)
.png)
_optimized.jpg)
