Akinél ez domináns, sokkal jobban törekszik a tökéletességre és sokkal több energiát fektet abba, hogy elkerülje a hibázás lehetőségét. Általában minden részletre odafigyel és másokat is ezen a szemüvegen keresztül figyel, ami kényszeressé is válhat. 🙂
 
A mostani időszak nagy tanítása:
 
🔹 nem mindent kell azonnal rendberakni, nem baj, ha szétesik, az is egy fontos tapasztalat,
🔹 valami/valaki lehet, hogy tökéletesen működik (látszólag), attól még lehet egészségtelen, ahogy működik,
🔹 valami/valaki lehet, hogy látszólag rendben van, azonban a mélyben lehet hogy állandó kontroll, elfojtás, menekülés, érzelem lehasítás stb. húzódik meg, hogy fenntartasa ezt az állapotot,
🔹 nem mellesleg pedig baromi kimerítő mindig rendben lenni és ilyen nincs is, persze csak ha nem hazudozunk magunknak.
 
A részletek csak addig fontosak, amíg a fától látjuk még az erdőt is. A tökéletesség addig nyerő, amíg meg nem ismerem azt, aki a tökéletlenségeimmel együtt is szeret és végre levehetem a mindig rendben lévő és tökéletesség mögé bújó baromi fárasztó álarcom.
 
Hát nem hitelesebb és felszabadítóbb úgy élni, hogy nem vagyok tökéletes, akár hibázhatok is, akár lehetnek negatív érzelmeim és gondolataim is és ezért nem jár büntetés, szeretet megvonás, ignorálás, csenddel verés?!
 
Hibázni nagyon fontos, különben hogy tanulnánk meg, mit jelent és milyen következményekkel jár? Hibázni azért is fontos, mert jól megszűri a környezetet, megmutatja ki szeret, vagy nem szeret.
 
Te mit hozol a családrendszeredből?
A szüleid, nagyszüleid mernek hibázni?
Vagy kényszeresen a rendre törekednek?
 
SzB
 
 
✨Az oldal teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. Az írások csak pontos hivatkozással és szerzői névvel terjeszthetők.✨
Köszönöm, ha tiszteletben tartod!