Épp azt tanuljuk, hogy higgyünk egy nálunknál magasabb isteni rendezőelvben, ha úgy tetszik, isteni tervben, ami oda vezet bennünket, ahol lennünk kell, és nem oda, ahol lenni akarunk.
 
Sok idő, sok tanítás, sok tapasztalat, mire megérti az ember, hogy nem biztos, hogy hosszútávon rossz neki, ha nem úgy alakulnak a dolgai - kapcsolatai - élethelyzetei, ahogy eltervezte, ahogy eredetileg akarta. Elengedni az irányítást, az akaratot, a kapaszkodást fontos, sokszor ezek csak az egónkat táplálják és olyan választásokba sodornak, melyekről hamar kiderül, hogy nem rólunk szólnak.
Hinni abban, hogy minden a lehető legjobban alakul, nem kis dolog, de csak így érdemes.
 
SzB