- sokan élnek meg mozdulatlanságot, egyfajta stagnálást, mintha nem mozdulna semmi fontos dolog,
 
- a fáradtság és zavarodottság a folyamattal jár,
 
- van aki feszült, van aki beletörődött, vagy akár lemondó is emiatt,
 
- aztán meg kapcsolódni szertnénk, de nem találjuk a megfelelő közeget, szereplőket, vagy csak felszínesen és ideig-óráig,
 
- minden bizonytalan, kiszámíthatatlan,
 
- az idegrendszer extra terhelés alatt van, ami testi tünetek formájában üzen stb.
 
 
Konklúzió: amikor elfogadod, hogy az van, ami van, nem akarsz előrébb vagy máshol, másban lenni, mint amiben vagy. Nem méricskéled magad másokhoz, nem pörgeted magad, nem kritizálod, nem hajtod magad olyan jövőképbe, ami az elmédben létezik, sok gyakorlás után pedig megszűnik a szorongás. Számodra most az a normális, amiben vagy, amit átélsz.
 
Ilyenkor megnyugszik az idegrendszer és megérkezik a béke állapota. Már tudsz pihenni, aludni, kapcsolódni a saját tempódban magadhoz és másokhoz is. A nyugalmi állapot eléréséhez biztonságban kell magunkat érezni. Biztonság nélkül nem lehet lecsendesíteni a feszültséghez szokott idegrendszert.
Sokszor nem a külvilág és nem másoktól vagyunk feszültek, hanem mert gyerekkorunkban ehhez szokott hozzá az idegrendszerünk, számunkra ez az ismerős és biztonságos állapot. A túlzott idegrendszeri reakciók miatt érezzük magunkat szarul, tehát a testtel és a az idegrendszerrel kell elkezdeni dolgozni.
 
SzB
 
✨Az oldal teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. Az írások csak pontos hivatkozással és szerzői névvel terjeszthetők.✨
Köszönöm, ha tiszteletben tartod!