Minden síkon zajlik most a felnőtté válás, amit nagyon szépen visszatükröz az, ahogy látjuk, vagy látni véljük a befejezés és új kezdet lehetőségét, ahogy elképzeljük az új világot. ⯑
 
Az anyagi és a szellemi, ha úgy tetszik spirituális síkon is szerintem ideje lenni felnőni és befejezni a csillámpónis "megtévesztést" , ami köszönő viszonyban sincs azzal, ami VAN. Nyilván aki még mindig illúziókba menekül, hogy ne kelljen szembesülnie azzal, ami VAN, neki nehezebb, de azért nem lehetetlen, persze ehhez fel kéne nőni és felelősséget vállalni.
 
Vannak olyan spirituális irányok, akik aranykor eljöveteléről beszélnek, én azért ennél óvatosabban fogalmaznék, főleg minden olyan megközelítéssel szemben, ami pozitív vagy negatív értelemben szélsőséges. ⯑
 
Amikor gyermeki naivitással, de írhatnám úgy is, hogy személyiségünk megdolgozatlanságaival és illúziókba meneküléssel el akarunk hinni mindent, ami rózsaszínű ködfelhőben tart, sokkal inkább az önmegtévesztés, és sajnos vagy nem sajnos, mások megtévesztésével is azonos úton járunk, ami törvényszerű, hogy csalódáshoz és szenvedéshez vezet (alacsony szintű halakság, vagy neptuni terminológia).
 
Szerintem nagyon sok múlik most azon, ki mennyire felnőtt, illetve ki hogy dolgozta meg a személyiségét, a tudattalan területeit, az elakadásait, a vakfoltjait, ki mennyire hajlandó az illúziók mögé nézve meglátni azt, ami valóban VAN és ki mennyire ismeri a múltját, de akár a történelmi folyamatokat is, amikben bizony elképzelhetők visszatérések és ismétlődések is, még akkor is, ha annyira vágyunk az új kezdetre.
 
Ahogy befejezed a dolgaidat, azzal a minőséggel indítod az újat, tehát érdemes méltón befejezni, aminek lejárt az ideje. ⯑
 
SzB