Valljuk be, nem nagyon tanultunk meg konfliktust kezelni, nincs nagyon rá követendő mintánk, sokan a hazugságot választják, hogy elkerüljék a konfliktust.
Tanítani kell, hogy az emberi kapcsolatok természetes velejárója a konfliktus, hisz amikor két különböző világ találkozik, törvényszerű, hogy vannak és lesznek dolgok, amikben nem értetek egyet. 
És hát erről kevés szó esik, pedig nagyon fontos, A MÁSIK EMBER VALÓSÁGÁT IS EL KELL BÍRNI, HISZ SZÁMÁRA UGYANOLYAN FONTOS, MINT SZÁMODRA A TIÉD.
Gyermeki őszinteség és tisztaság nélkül nem lehet tiszta emberi kapcsolatokat felépíteni és fenntartani, mert az egyik vagy a másik fél egy idő után azt éli meg, hogy altatva, becsapva van.
Az emberi kapcsolatoknak nem arról kellene szólniuk, hogy minden helyzetben jól járunk, sokkal inkább arról, hogy egyre mélyebben megismerjük a másikon keresztül saját magunkat, ami bizony az árnyék részeinkkel, a nem illatos én-részeinkkel való szembenézéssel is jár. Ehhez pedig gyermeki őszinteségre és tisztaságra lenne szükség.
Amíg a másik embert használni akarjuk, amíg altatjuk, amíg a hátán akarunk felkapaszkodni, amíg nem merünk konfrontálódni, amíg hazudozunk, hogy látszólag könnyebb legyen, amíg nem vagyunk magunkon kívül senki másra tekintettel, amíg jól akarunk járni, amíg nem akarunk szembenézni a saját alvilágunkkal, a mintáinkkal, sémáinkkal, amíg nem tanulunk meg határt húzni és tartani, amíg nem tudunk kiállni az értékeink mellett, amíg másokra mutogatunk, mert nem tudunk felelősséget vállalni stb., miért csodálkozunk, hogy kapcsolataink nem tudnak elmélyülni, illetve rövid időn belül elszakadnak?!
Nem a másik miatt csalódsz!
A saját működésedet, mintáidat, sémáidat kellene mélységesen megvizsgálni és átalakítani, hogy emberi kapcsolataidban megélt dolgok is változhassanak. 
SzB
.png)
.png)
_optimized.jpg)
