Azok a kapcsolatok, amik nem bírják el mindkét fél megélését, ill. igazságát, eleve halálra vannak ítélve, hiába próbáljuk foltozgatni őket.
Ugyanez igaz a felszínes, érdek, látszat stb. kapcsolatokra is.
Szakadnak, eltávolodnak, kihűlnek, a meg nem értettség, a hazugságok, a szeretetlenség, a felszínesség, az egyoldalúság, a nem vagyok elég stb. fájdalma által elidegenednek egymástól.
Hiába mondom, gondolom, hiszem, tudom stb., hogy amit csinálok, az szeretet, ha ebből a másik SEMMIT, VAGY NEM SOKAT ÉREZ. 
Nagy művészet ahhoz kell, hogy úgy szeressünk, hogy a másik is annak érezze, a másik is szeretve érezze magát és ez KÖLCSÖNÖS legyen.
Amíg az ember a traumáit hívja életre, újra és újra, nem tud egészségesen kapcsolódni, nem tud úgy szeretni, hogy neki és a másiknak is jó legyen.
Szerintem onnan tudjuk, hogy nagyjából meggyógyultunk, hogy fontos Kapcsolatainkban már valóban érezzük, hogy szeretve vagyunk.
Általában nagyon hosszú út vezet idáig, nagyon leegyszerűsítve, ez a folyamat zajlik már nagyon régóta. 
SzB
.png)
.png)
_optimized.jpg)
