Nagyon gyakran találkozom azzal, hogy valaki évek óta szerelmes valakibe, de a másik fél ezt nem viszonozza, mégsem tud kikeveredni ebből a "szerelem" érzésből.
 
De sokan ehhez hasonló illúziókra építik barátságaikat, spirituális kapcsolataikat és minden egyebet, felruházzák magukat és a másikat is olyan tulajdonságokkal, amikkel nem is rendelkezik és hát a végén pedig általában óriásit csalódnak.
 
Ez a jelenség a halakság, vagy a neptunusz alacsony szintjéhez köthető, ami egyfajta függőségként, drogként jelenik meg a személyiségben és általa a kapcsolati kötődésekben is. ⯑
 
Odáig kellene eljutnunk, hogy belátjuk, magunkat és másokat is a saját hitrendszereinken - értékrendszereinken - tapasztalatainkon - hozott mintáinkon - tudatalatt működtetett mintáinkon, vélt tudásunkon stb. keresztül látjuk, ezért ha ezek eleve függőségi és illúziókra épített minták, akkor törvényszerű, hogy rengeteg csalódást élünk meg önmagunkkal és másokkal kapcsolatban is, anélkül, hogy bármilyen valóság alapja lenne. Ha ez ismétlődő és visszatérő, akkor a mi valóságunkban van a "hiba", valamiért mi nem látjuk önmagunkat és másokat sem tisztán. ⯑
 
Aki meg van győzödve, hogy csalódásaiért mások felelősek, és mindezt olyan magyarázatokba burkolja, ami eleve hazugság, és ezek rendszeresen ismétlődő tapasztalatok - szerelemben, barátságokban, egyéb kapcsolatokban is - biztosra vehető, hogy illuzórikus működésben van önmagával és másokkal is, nem a valóságot éli és látja, ami eleve csalódáshoz vezet.
 
SzB