Karácsonykor mindenki jobban hisz a csodákban, de ezért tennünk kell, nem kívülről, nem a másiktól várni a megváltást, hanem nekünk kell máshogy gondolkodnunk - éreznünk - hinnünk - viselkednünk, hogy kapcsolataink szeretetteljesebbek legyenek, hogy toleránsabbak tudjunk lenni önmagunk és mások hibáival szemben, hisz senki sem tökéletes. És ezt továbbvinni a hétköznapokba is. 
Minden félreértés, félresiklott, elmérgesedett viszony rendezéséhez mindkét fél szándéka szükséges. A sérelmek - traumák - csalódások stb. gyógyulási ideje nagyon hosszú, olykor emberöltőket átívelő, engedjük meg magunknak és másoknak is, hogy mindenki úgy dolgozza fel ezeket, ahogy itt és most képes rá, amilyen lélekbölcsességgel rendelkezik, vagy épp nem rendelkezik. Nem a mi dolgunk megváltani vagy épp megmenteni másokat, elsősorban saját magunkat kellene. 
Engedjük meg magunknak és másoknak is a VÁLTOZÁS esélyét, hisz minden változik, mi magunk is, így egy múltbéli negatív vagy pozitív tapasztalat nem tud teljes képet adni egy másik emberről, ezért minden megítélés valójában a saját feldolgozatlanságunkról szól.
Semmi sem véletlen, minden tanítás közelebb visz önmagunk Isteni eredetéhez, ezért legyünk hálásak mindenért. Minden kapcsolati tanítás valójában arról szól, hogy megtanuljunk méltó módon kapcsolódni, ami nemcsak nekünk, hanem a másiknak is jó.
Csodákkal teli ünnepeket kívánok minden földi vándornak.
SzB
Fotó: Olíviával Zalaegerszegen
.png)
.png)
_optimized.jpg)
