Érdektelenné és értéktelenné válik sok minden, egyfajta KÖZÖNYT tapasztalok magammal és másokkal, illetve a társadalmi jelenségekkel szemben, mert azt tanultam, arra lettem hangolva, programozva és innentől kezdve azt is tapasztaltam, hogy úgysincs értelme vele foglalkozni, úgysem tudok rajta változtatni, úgysem érem el a célom, úgysem sikerül, másik oldalon pedig nem szabad konfrontálódni, hisz mindent be kell nyelni, mindent el kell viselni, akkor vagyok szerethető, ha bólogatok és befogom a szám stb.
 
Olyan mértékűvé vált a KIÉGÉS, ami egyébként a régóta tartó ÉRTÉKVÁLSÁG következménye, hogy társadalmi méreteket ölt és nagyon komoly következményekkel jár. Amikor eljutunk oda, hogy elfordítjuk a tekintetünket ha bántalmazást és szenvedést látunk, csak hogy ne hasson ránk mélységesen és érzelmileg az, ami VAN, amit esetleg már mi is átéltünk a gyermekkorunkban ill. felnőttként, akkor biztosan tudhatjuk, hogy az elutasítás és a közöny hátterében a kiégés van.
 
Ideje lenne végre szembenézni azzal a társadalmi méreteket öltő lelki - szellemi - fizikai bántalmazással és szenvedéssel, ami nem csak a gyermekeket, hanem a természet összes szereplőjét, Földanyát, a növényvilágot, az állatokat is érinti, és ahelyett, hogy elfordítjuk a tekintetünket és megúszásba, közönybe, vagy spirituális ködbe menekülünk, szembenézni azzal, hogy jutottunk el ebbe az állapotba?! Hogy jutottunk el oda, hogy társadalmi méreteket ölthet a gyermekek és állatok, de felnőttként egymás bántalmazása, mégis szemet húnyunk felette?!
 
Nem mentesít a felelősségvállalás alól senkit az a tény, hogy nehéz gyerekkora volt, hogy ő is bántalmazott volt a családjában, hogy őt is ütötték - verték - molesztálták - zsarolták - kínozták stb. Ideje van szembenézni azzal a TRANSZGENERÁCIÓS TÁRSADALMI KARMÁVAL, ami a BÁNTALMAZOTTSÁG és a BÁNTALMAZÁS (hívhatom szenvedésnek is) kérdésköréről szól és ahelyett hogy elfordulunk tőle, szégyenkezve vagy közömbösen lesütjük a szemünket, egyénileg és közösségileg is kiállni a bántalmazás ellen és a bántalmazottak mellett.
 
Ez pedig konfliktussal jár, BELSŐ ÉS KÜLSŐ konfliktussal, hisz ha nem fordítom el a fejem, ha szembenézek azzal, ami VAN, nekem is fáj, feljönnek gyermekkori emlékek, traumák, amik nem kellemesek, ezért van az, hogy a többség inkább lesüti a szemét, elfordul, nem vesz róla tudomást. A KÖZÖNY pusztítóbb, mint a konfliktus, mert belülről emészti fel a lelkünket és még csak a gyógyulás reményét is elveszítjük közben.
 
Itt van az ideje, hogy kiálljuk a bántalmazás ellen és a bántalmazottak mellett akkor is, ha konfliktussal jár. ⯑
 
SzB