Bizonyos mértékig rólunk szól, amit mások kiváltanak belőlünk, bizonyos mértékig pedig arról, aki kiváltja, hisz a kapcsolatnak épp arról kellene szólnia, hogy mindkét fél valamilyen formában visszacsatolást kap önmagáról. 
Nincs olyan, hogy csak az egyik kap visszaigazolást, hisz energiacseréről van szól és ez a hatás megjelenik a reakciókban, akkor is, ha az egyik, vagy másik félnek nem tetszik.
A konfliktus a kapcsolatok velejárója, csak annak nincsenek, aki elzárkózik a mélységes emberi kapcsolatoktól, aki lelkileg nem enged a közelébe senkit.
Nem vagy attól szar, nem vagy attól bűnös, vagy kevésbé spiri, nem kell azért lelkiismeretfurdalásodnak, bűntudatodnak lenni, hogy konfrontálódsz azzal, ami számodra nem megfelelő, az pedig már a másik csomagjában van, ahogy reagál erre.
Igenis vannak helyzetek, amikor ki kell állni a véleményünk, a nézőpontunk, az igazságaink, azaz önmagunk mellett, akkor is, ha konfliktussal jár, hisz ezeken keresztül tanulunk határt húzni és nemesedni.
A konfliktuskezelésre valljuk be, nem nagyon van jó mintánk a családi- és társadalmi rendszereinkben, azt nekünk kell úttörő módon kialakítani.
Megfelelés = konfliktusmentesség
Önazonosság = természetes konfliktusok
Egoizmus = háborúskodás
Itt is a megfelelő arányok megtalálása hozhatja meg az egyensúlyt.
SzB
.png)
.png)
_optimized.jpg)
