Sértődéssel, hazudozással, mások belerángatásával, kivonulással, csenddel, szarkeveréssel, agresszióval, bűnbak-kereséssel, szegény-én játszmával, másik hibáztatásával, ellene fordulással, meghasonulással stb., ki épp mit tanult meg gyerekként, hogy “túlélje” a gyermekkorát.

Nagyon haladónak kell lenni ahhoz, hogy ki tudjunk lépni abból a konfliktuskezelésből, amit gyerekkorunkban megtanultunk és azóta is tudatalatt működtetünk magunkkal és másokkal szemben.

A konfliktus az emberi kapcsolatok velejárója, csak annak nincsenek, aki egyedül ül egy elefántcsont-toronyban, aki érzelmileg nem enged közel magához senkit, aki elszigeteli magát a sérülések elől, aki csak felszínesen és távolról kapcsolódik másokkal (ez egyébként önvédelmi mechanizmus). ⯑

Csak azért bólogatni, megfelelni, beletörődni, lemondani önmagunkról, érdekek mentén kapcsolódni, elszigetelődni, nem szeretni stb., hogy elkerüljük a konfliktust, ÖNFELADÁST jelent és egy idő után megbetegíti a lelkünket.

Az a nagy művészet, hogy úgy képviseljük magunkat, hogy közben ne bántsunk meg másokat. Szerintem egyébként ez lehetetlen. Az ember akaratlanul is megbánt másokat, ha nyílt és őszinte életet él, ill. ha mélységeiben kapcsolódik másokkal, gondoljunk pl. a párkapcsolatra.
Aki valóban szeret bennünket, akivel valóban igaz a Kapcsolat, ő a helyén tudja kezelni a súrlódásokat, nem sértődik meg, nem veszi magára, mert el tudja magát már különíteni attól, ami RÓLA ill. NEM RÓLA SZÓL, hanem a MÁSIKRÓL. ⯑
Amikor nem vagyunk korrektek egy konfliktusban, vagy azt követően, valójában azt mutatja, hogy a Kapcsolat nem érték- és időtálló, mert ha az lenne, túlélné a konfliktusokat, nézőpont-különbségeket, nehézségeket is. ⯑

Merj szeretni és szeretve lenni, akkor is, ha sérülékennyé tesz, ha olykor konfliktussal jár, hisz ezek alapján tanuljuk meg önmagunkat és másokat is elfogadni olyannak, amilyenek vagyunk.
Szeretni és szeretve lenni a földi létezés legfőbb célja. ❤️

SzB

Fotó: saját