Odáig kellene eljutni, hogy senkit és semmit nem lehet megmenteni önmagától, mindenkit engedni kell, hogy megélje, amit meg akar tapasztalni, még akkor is, ha ez nehéz tapasztalás.
Ideje van visszavonni az erőnket a MINDENÁRON SEGÍTENI AKARÁS illúziójából és észrevenni, hogy másokon segíteni csak akkor lehet, ha ők is teljes mellszélességgel akarják a változást, különben illúzió és csak magunkat szívatjuk. 
Ideje van észrevenni, hogy ha NEM MONDUNK NEMET, NEM HÚZUNK HATÁRT, AKKOR ELFOGYUNK ÉS KIHASZNÁLNAK bennünket.
Az empata dominanciájú ember azt szokta meg, hogy a másik ill. mások fontosabb(ak), mint ő maga, ideje van észrevenni és határt húzni, ideje van visszavenni az erőnket, figyelmünket, segítő szándékunkat és CSAK ANNYIT SEGÍTENI, CSAK ANNYIT MEGÉRTENI, CSAK ANNYIT NYÚJTANI, AMI MÉG SZÁMUNKRA SEM TERHES, AMI MÉG SZÁMUNKRA IS JÓ.
Sokan mennek el a végsőkig, sokszor teljesen elfogynak, beáldozzák magukat, míg rájönnek, hogy a mártírság is egyfajta függőség, hisz a személyiség attól kezdi el függővé tenni magát, amit másokért tesz.
Ideje van felismerni, hogy ahol szolgaként és mártírként, vagy megmentőként jelenünk meg, azok NEM EGYENRANGÚ KAPCSOLATOK, ezért soha nem fognak kiteljesedni abban a formában, hogy mindkét félnek jó legyen. A segítő hívatáson belül is eljött a NEM-et mondás ideje, csak annyit vállaljunk, ami még számunkra is jó, minden egyébre meg kell tanulni NEM-et mondani. Sokunknak tanulandó, de egyre jobban megy.
Sokunknak tanulandó, de egyre jobban megy. SzB
Pixabay
.png)
.png)
_optimized.jpg)
