Ahogy korábban is írtam, ÁRNYÉKMUNKA nélkül nincs spirituális fejlődés, nincs valódi áttörés, tehát ahhoz, hogy a valóságunk az anyag szintjén is megváltozzon, szembe kell tudni néznünk az árnyékunkkal, démonjainkkal, azokkal a félelmekkel, fájdalmakkal, csalódásokkal, indulatokkal, dühvel, haraggal stb., amiket szereplőink újra és újra be tudnak rajtunk aktiválni. 
Nem szégyellnivaló, ha valami dühöt, haragot, indulati energiát vált ki belőlünk, hisz minden érzelemnek létjogosultsága van.
Teljesen jogos, ha hangot adunk csalódásainknak, fájdalmainknak, ha le merünk merülni a saját alvilágunkba, ahol bizony semmi sem rózsaillatú. Előbb - utóbb mindenki találkozik az árnyékával, amikor azt is megtapasztalja önMAGában, amiről sokáig nem is volt tudomása.
Ezekben a napokban mindent legyőző LELKIERŐT érezhetünk, mely segítségével ÁTTÖRHETÜNK TUDATTALAN KORLÁTOKAT, MEGGYÓGYÍTHATUNK SÉRÜLT ÉN-RÉSZEKET, melyek gyökere a gyermekkorban keresendő.
Azt tapasztaltam az évek - évtizedek során, hogy Kapcsolataink nagy próbája az, amikor az árnyékrészeinkkel találkozunk, amikor benne vagyunk egy transzformációs folyamatban, aminek az elején egyfajta mélyrepülés tapasztalható.
A mélységekben tudjuk magunkat átminősíteni, hogy aztán erőt nyerve egy új, magasabb minőségben felemelkedjünk, mint a Főnix madár. Kapcsolataink IGAZ ÉRTÉKE ilyenkor mutatkozik meg és valljuk be, a legtöbb ilyenkor szétszakad.
Ha egy Kapcsolat kiállja a transzformáció vizsgáját, (ritka, mint a fehér holló, de létezik), egy sokkal magasabb minőségben folytatja útját.
Volt szerencsém megtapasztalni, ezért tudom azt írni, hogy bizony létezik olyan nagybetűs Kapcsolat, ami kibírja a mélységes transzformációt és egy sokkal magasabb minőségben él tovább. 
Amikor az ember ezt megtapasztalja, már nem tud felszínes kapcsolatokat fenntartani, nem tud már vállalhatatlan kompromisszumokat kötni, hisz a saját bőrén is megtapasztalta már, hogy az árnyékmunka végén csoda vár rá.
SzB
.png)
.png)
_optimized.jpg)
