Az évek alatt arra jöttem rá, hogy egyetlen dolog a fontos. Számíthatsz-e rá, vagy sem. Ott van-e melletted, amikor fontos lenne, akkor is, amikor mások elfordulnak tőled. Ott van-e akkor is, amikor a nagy szavak már nem elegek, mert tettekre lenne szükség. Ott van-e akkor, amikor nem könnyű szeretni, amikor olyan én-részeiddel is szembesül, ami számára kellemetlen, amikor a történet nem róla, hanem rólad szól, amikor nehézben vagy. ⯑
 
Mindig meglepődök, sokan milyen könnyen dobálóznak a szerelmem, a barátom, a lelki társam stb. kifejezésekkel, miközben nincs mögöttünk valós cselekvés, nem számíthatsz a másikra, nem tesz érted semmit és te se érte, az első krízis helyzetnél kipukkad a lufi, sem érzelmi, sem szellemi, sem fizikai biztonság nem jellemi a kapcsolatot. Ideje lenne felébredni a csipkerózsika álmokból és szembenézni azzal a sokszor fájdalmas valósággal, hogy a kapcsolati rendszeredből, a facebook ismerőseidből, követőidből, a látszat barátságaidból, kollégáidból, lelki társaidból stb. hányra számíthatsz akkor is, amikor sem belül, sem kívül épp nem vagy rózsaillatú, amikor nem a másik kedvét lesed, amikor az élet úgy alakul, hogy a másiknak kellene többet tennie a kapcsolat fenntartásáért, amikor nem elég nagy szavakat írni a másiknak, hanem tenni is kéne valamit, amikor az érdekeid mások, akkor is segíted, amikor krízisbe kerültök, akkor is kitartasz?!
 
A nagy szavak, a nagy érzelmek kevesek, ha nincs mögötte 3D-s valóság, egyik a másik nélkül nem tud értékálló maradni. ⯑
 
Ideje lenne felülvizsgálni pl. azt is, mire használjuk a szerelem, a barátság, a lelki társ stb. kifejezéseket, hogy ne járassuk le még inkább ezeket az értékeket egy olyan világban, ahol amúgy is értékválság van.
 
SzB