Közben pedig kezdődik egy nagy vizsga is, ami az én olvasatom szerint a NAGY LEZÁRÁSOK ideje.
 
Azok élhetnek meg kiábrándulást, akik neptunuszi illúziókat kergettek, vagy az önképüket illúziókra építették, akik azt hitték, hogy elég valamire nagyon vágyni és majd egyszer csak megjelenik az agyagban (van olyan egyébként, amikor ez meg is tud jelenni, de erre feltekeredni nem lenne szabad), ha pedig nem, akkor csalódást élnek meg, akik elhittek egy csomó spirituális jól hangzó, magasztos ígéretet, az életükben azonban nem tudják azt megvalósítani-megtapasztalni-anyagba önteni.
 
Ami itt és most időszerű, az jelenik meg a valóságunkban és ami nem, az nem. Tud ez baromira fájni, de nem véletlen, bármi is jelenik meg és bármi is az, AMI NEM JELENIK MEG.
 
És hát itt a térben az a fajta forradalmi szabadságharc is, elsősorban szellemi értelemben, ami ki akarja rúgni a tudati korlátainkat. Tehát valaki minél jobban meg van győződve a saját igazságáról, minél jobban RAGASZKODIK a saját nézőpontjához, annál nagyobb, elsősorban a saját korlátozottságára rámutató tapasztalatok érhetik az anyag szintjén is.
 
Itt van az ideje pl. szerintem azt is észrevenni, hogy attól nem vagyok kevésbé spirituális - bár kifejezetten nem szeretem ezt a szót, mert nem arra használják, amit jelent - ha olykor az ESZEMRE IS hallgatok, mert hogy azért születtünk ÉSSZEL IS, HOGY HASZNÁLJUK. Tehát nem vagy a szív, vagy az ész (racionalitás), HANEM A KETTŐ EGYÜTT, NEM VAGY-VAGY (mert az plútói, ha úgy tetszik skorpiós szélsőség és általában szélsőséges tapasztalatokhoz visz), hanem IS-IS és ezt érdemes mindenben észrevenni. ⯑
 
Fogok még róluk külön-külön is írni, de az biztos, hogy nagyon jelentős változásokat hozó napokban-hetekben vagyunk, merjünk nyitottak lenni új nézőpontokra, még akkor is, ha benyomják rajtunk azokat a bizonyos gombokat. ⯑
 
SzB