Azt tapasztaltam az évek-évtizedek alatt, hogy negatív tulajdonsággal történő felruházásnál azt a tulajdonságot magunkban nem szeretjük, vagy hiányként éljük meg, pozitív tulajdonságnál pedig azt a tulajdonságot magunkban többletként éljük meg, tehát MINDEN, amit a másikról hiszünk - látunk - gondolunk - érzünk, a saját minőségeink hiányából - többletéből, reális esetben pedig egyensúlyából fakadnak.
Tehát a másik nem tehet arról, hogy istennek nézzük, aztán meg kiderül róla, hogy ő is csak ember, és arról sem tehet, ha méltánytalanul sötétnek látjuk, csak mert önmagunkban nem tudjuk legyőzni a démonokat.
Érdemes a másikról kialakított képet kellő kritikával fogadni és sok időt adni, hogy megmutassa, valójában kicsoda. 
Ahogy mi változunk, úgy változik a másikról kialakított képünk is, tehát érdemes nem elásni a számunkra fontos kapcsolatok előtt a változás lehetőségét.
Ahogy mi változunk, úgy változik a másikról kialakított képünk is, tehát érdemes nem elásni a számunkra fontos kapcsolatok előtt a változás lehetőségét.A végletes felmagasztalás vagy lehúzás soha nem a valóságot tükrözi, mindez a saját végletességünk (hiányaink vagy többleteink) visszatükröződése, érdemes önkritikával és önreflexióval kezelni.
SzB
Kép forrása: https://pin.it/RD6ygg0
.png)
.png)
_optimized.jpg)
