Érzelmileg, szellemileg, lelkileg, fizikailag is, sokszor még azt sem értjük, mi miért történik, vagy épp nem történik, mi a magasabb cél, ha egyáltalán van ilyen. Kapcsolatainkban is nagyon erőteljesen megjelenik ez a káosz, olyan mintha mindenki mondaná a magáét, de valahogy nem jut és nem jutunk el a címzetthez és ez minden szereplőnek nagyon tud fájni. Mindenki hajtja a saját kis történeteit (mintái és kondicionáltsága alapján), anélkül hogy bejutna a rendszerébe a másik.
 
Feltépődhetnek ismét azok a sebek, amiket anyától - apától - családrendszertől - fontos szereplőinktől szereztünk, lehet már baromira unjuk, hogy mindig ugyanaz a lemez, de valamiért nem tudunk túljutni és kigyógyulni belőle.
 
Nem igazán tudunk érzelmileg összekapcsolódni, olyan mintha mindenki a saját érzelmi mélységeiben próbálna egyfajta túlélésre játszani, ezért nem is nagyon tud másokhoz kapcsolódni. Nagyon is helyénvaló, ha el vagyunk fáradva, ha egyfajta kiégést, csalódást, de akár motiválatlanságot is érzünk.
 
Próbálunk RENDet rakni, de nem megy, erőből biztosan nem. Most másra van szükség, most a SZÉTESÉSRE van és mivel erre sincs egészséges családi ill társadalmi mintánk, nem nagyon tudjuk, hogy lehet jól szétesni. ⯑
 
Az előttünk álló napokra és pár hétre ha adhatnék egy tanácsot, és ebben a tegnapi tér is megerősített, ENGEDD HOGY SZÉTESS ÉS SZÉTESSEN A VALÓSÁGOD.
 
Engedd el az irányítást, a kontrollt, a mindenáron való megértésre törekvést és engedd meg magadnak, hogy úgy légy, ahogy vagy. Ha pocsékul, akkor úgy, ha átverve, akkor úgy, ha összezavarodva, akkor úgy. Ne hajszold az igazságot, hisz az annyiféle, ahányan vagyunk. ⯑
 
Most hatalmas égi energiák mozdulnak, és át fognak rajtunk menni akkor is, ha nem akarjuk.
 
A káosz után előbb-utóbb rend lesz.
 
Ha fáj, hát fájjon, ha hazugsággal szembesülünk, hát szembesüljünk, ha nem látunk az orrunknál tovább, hát ne lássunk, ha 100-adszor is ismétlünk, hát ismételjünk, egyszer csak megtanuljuk a leckét, ha valamire nincs ráhatásunk, engedjük, hogy rajtunk kívül megtörténjen.
 
 
Türelem, alázat, kitartás, együttérzés magunkkal és másokkal, még inkább fontossá válhat. A másik ember is magában hordozza azokat a sérüléseket, amik miatt olyan, amilyen, ezt soha nem szabad elfelejteni, persze ez nem jelenti azt, hogy átlépheti a határainkat, ill. ez fordítva is igaz.
 
A vizsga elkezdődött.
 
SzB