A "nem vagyok elég jó" - program visszatérő helyzeteket és kapcsolatokat teremt, amikben újra és újra megtapasztaljuk, hogy tényleg nem vagyunk elegek, túl kevés, túl sok, de soha nem elég és ezzel csak megerősítjük saját magunkban az elég-edetlenséget. Ezt addig hívjuk életre, míg nem tanulunk megelégedni magunkkal és ezen keresztül azzal, ami itt és most VAN.
A tudatalattink a hiányra ill. a többletre van szoktatva, ezért nagyon komoly önmunka, vakfoltjaink feltárása és meggyógyítása, nagyon komoly önismeret és bizony sok fájdalmas tapasztalat szükséges ahhoz, hogy el tudjuk hinni, nincs velünk semmi "gond". 
Nagyon sok tapasztalat szükséges ahhoz, hogy az ember el tudja választani önmagát a mintáitól, sémáitól, tudatalatti működésétől, a fájdalmaitól, mások véleményétől, mások nézőpontjától, ha úgy tetszik, a gyenge pontjaitól, melyeket újra és újra benyomnak rajta, melyeket mások újra és újra visszatükröznek, míg végül eljuthat egy olyan gyógyult állapotba, amikor már csak azzal azonosul, ami valóban róla szól.
Akinek egész-séges az ÖNÉRTÉKELÉSE, nem bánt, nem húz le másokat ill. szűretlenül nem húzza magára mások véleményét se, bármit is akarnak róla elhitetni (akár pozitív, akár negatív értelemben), mert megdolgozta és megismerte már mélységeiben is önmagát, tudja mit ér, tudja mi jó ill. nem jó neki, ismeri a határait, ezzel együtt pedig tiszteletben tart másokat, mások határait is.
ENGEDD, HOGY MINDENKI OLYANNAK LÁSSON, AMIVEL NEKI VAN DOLGA ÉS EBBŐL CSAK AZT HÚZD MAGADRA, AMI VALÓBAN RÓLAD SZÓL.
SzB
Kép forrása: pixabay.com
.png)
.png)
_optimized.jpg)
