Szóval megúszni nem nagyon lehet és nem is érdemes a szembenézést, ezért ahelyett, hogy megítéljük vagy kirekesztjük aktuális utálatunk tárgyát, inkább kezdjük el keresgélni, miért irritál a másikban egy bizonyos személyiségvonás?
 
Mire emlékeztet a gyermekkoromból? Melyik ősömben éltem már meg ugyanezt az idegesítő tulajdonságot? Magamban megtalálom-e, meg merem-e élni? Miért utasítom el, hisz minden a teljesség része? stb.
 
Hiába cserélgetjük a szerelmeinket - szeretőinket - partnereinket - barátainkat - ismerőseinket, hiába ülünk át egyik multiból a másikba, hiába utazunk A - pontból B - pontba stb., önmagunk elől nem menekülhetünk.
 
A másik ember ha rám tud rezegni, ha össze tudunk akadni, ha bármilyen szélsőséges reakciót ki tud váltani belőlem, azért van, mert azzal a rezgéssel NEKEM VAN DOLGOM és amíg nem találom meg a gyökerét és nem gyógyulok ki belőle, újra és újra olyanok fognak rám rezegni, akik ugyanazzal szembesítenek.
 
Hiába zárja el valaki magát a TANÍTÓ kapcsolatoktól, előbb vagy utóbb mindenki rájön, hogy ezeknek köszönheti azt a változást, amit önszántunkból nehezen hozunk meg, mert a szembenézés olykor nagyon fájdalmas tud lenni.
 
Ne menekülj, add meg magad a kegyelemnek és nézz szembe azokkal a démonjaiddal, melyek másokban idegesítenek - irritálnak - piszkálnak. Enélkül nem tudsz megszabadulni tőlük. 🙂
 
Kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/50595195806494076/
 
SzB