Sokáig azokat a társakat választjuk, akik mellett újra élhetjük a gyermekkori traumáinkat, az elhanyagolást, a bántást, a hatalmaskodást, az uralkodást, a felszínes kapcsolódást, a szeretetlenséget, a manipulációt, a háromszög játszmákat stb., ki épp mit hordoz a puttonyában, mire pedig feleszmélünk, már nyakig benne vagyunk a régmúlt traumáinak fájdalmas ismétlődésében. ⯑
 
A jó hír; ki lehet törni ebből. Észre lehet venni már a legeslegelején, mielőtt elkezdenénk kötődni a saját illúzióinkhoz, hogy nem illünk a másikhoz és ő sem illik hozzánk. Nyilván ehhez először meg kell tapasztalni, milyen is az, aki NEM ILLIK HOZZÁNK. ⯑ Egy idő után pedig már nem is találnak meg az ilyen társak.
 
Honnan tudom, ki illik hozzám és én kihez illek?
Onnan, hogy a kapcsolat nem leszív, hanem felemel, hogy AZ ÉLETEM ÉS EZZEL EGYÜTT A MÁSIK ÉLETE IS MEGEMELKEDIK. Gyakran van olyan, hogy csak az egyik emelkedik, a másik viszont egyre csak süllyed, ez pedig egyik félnek sem építő, hisz egymás kárára léteznek....
 
Az összeillőség egyik legfontosabb ismérve; MINDKÉT FÉL KÖLCSÖNÖSEN EMELKEDIK! ⯑
Egyébként ez az állatvilágban sincs másképp. Figyeld meg, az állatoknak sem szimpatikus mindenki, ezért nem is haverkodnak akárkivel. ⯑
 
SzB