Folyamatosan beszélni, panaszkodni, kifelé lökni a mérgeket, fájdalmakat, nehézségeket, próbatételeket stb. egy idő után oda vezet, hogy mérgezővé válunk mások számára.

Ahogy láttunk - tanultuk felmenőinktől, ahogy ők terheltek bennünket akár már gyermekkorban a saját meg nem oldott dolgaikkal, mérgező kapcsolataikkal stb., ugyan azt ismételjük, másokat terhelünk a sajátunkkal, pedig ez az út, ez a generációs szokás, vagy ha úgy tetszik minta oda vezet, hogy nem szívesen keresik mások a társaságunkat (beleértve a családon belüli kapcsolatokat is). 

Mindenki csak saját magát bírja el és csak a saját magáét tudja megoldani!

Amikor másra rápakoljuk az aktuális terhünket, lehet, hogy pillanatnyilag megkönnyebbülünk, de a feladat még nincs megoldva, illetve minél több energiát rakunk a panaszkodásba, minél többet ismételgetjük a problémát, annál nehezebben tudjuk majd megoldani, ill. elengedni, mert benn tartjuk, sőt erősítjük annak fennmaradását.

Van olyan élethelyzet, amit azonnal nem tudunk megoldani, és ez nem véletlen, hisz az egonk és a tudatunk nem látja a megoldást, ill. meg kell fejlődni, amit a helyzet TANíT, tehát hiába akarjuk gyorsítani, vagy megúszni, nem fog menni, csak egyre mélyebbre jutunk. Az időt nem lehet sürgetni, amit meg kell tapasztalni, ill. meg kell tanulni, azt meg fogjuk.

Ilyenkor hagyni kell, valahogyan ki kell keveredni a probléma, vagy feladat lehúzó - emésztő fogságából és hagyni, hogy egy nálunknál sokkal magasabb rendezőelv alapján megoldódjon.

Ahhoz kell igazán bölcsnek lenni, hogy el tudjuk dönteni, mi az, amivel érdemes foglalkozni és mi az, amit hagyni kell, hogy magától rendeződjön?! :)

A jelenlegi időszakban a türelem által épp ezt tanuljuk. :)

SzB

Kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/327425835422787133/